Szuhanics Albert - Azon a hajnalon ...

Szuhanics Albert

Azon a hajnalon...

Azon a hajnalon valami feltámadt,
kósza szél suttogott tavaszi imákat.
Szabadság kapuja kitárult előttünk,
hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk!

Azon a reggelen márciusi ifjak,
szabadság mámoros poharából ittak.
Hol nemzet, s a haza érdeke az első,
örömkönnyet sírt a márciusi felhő.

Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek
tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek.
Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép,
múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd!

Petőfi szavalja a Nemzeti dalát,
küldöttség is indul, nem adjuk mi alább!
Bécsnek büszke vára megremeg előttünk,
halhatatlan hősök válnak ma belőlünk!

Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk,
szabadság virága nyílott ki minálunk.
illatát tavaszi szelek vitték messze,
térben és időben távol... végtelenbe!

Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda,
hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása!
Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll,
panaszos terhével, mint egy fáradt madár...