Turza Sándor - Hegedű

Turza Sándor

Hegedű 

Szeretnék hangot adni neki,
csalni belőle édes, bús dallamot.
Szeretnék ember lelkéhez érni,
gyönyörű testén szeméhez beszélni.
Szeretnék dallamává lenni,
sóhajában mámoros pillanattá válni.
Húrjai alatt elsimítanám a fáradt
csókhalmokat, hallgatnám
fakad-e új sóhaj az elhalt dallamok alatt.
Teremtenék benne örök harmóniát,
még ráncossá nem töri gyönyörű testét
a rohanó, fájdalmas világ ,
velem énekelje édes dallamát.
Ha szakadnak élete húrjai
legyek én jó fülű mestere, halljam,
ha hiányról beszél a zene.
Ha a dallamok alatt elfáradt a húr,
szakadni kész, legyek én
őt újra hangoló zenész.
S ha belőlem nem jönne már
az élet dallama, legyen bölcsőm nekem
az embertestű gyönyörű fa.