.kaktusz
Újra november
Tudod arra gondoltam,
a november újra csak
megérkezett,
kéretlenül, mint maga
az öregség,
a korát le se
tagadhatná ez az év,
feltűnő messziről,
kabátot vesz az
ember,
az állat bundát
növeszt,
a fák mezítelenre
vetkőznek,
ha pizsamátlan is,
megkezdték téli
álmukat,
ők így alszanak,
novemberről nem sok
jó mondható,
még friss az elválás
fájdalma,
nemrég még meleg
karjaival
ölelt a hűtlen nyár,
hogy itt járt,
arra ma már egy üde,
zöld levél sem
emlékeztet,
azt is lehetne
mondani,
nem jó benne semmi,
de ha a nappalok
csillaga
mégis meggondolja
magát,
és percekre felhőtlen
ragyog,
az ember, a magába
burkolózott,
önkéntelen
elmosolyodik ,
ami természetes volt
nemrég,
mikor még dézsából
öntötték,
most hidegen is a lelket
simogatja,
egy bátor,
egy itt felejtkezett
szál virág,
a lélekben
felveszi a versenyt a
virágzó mezővel,
szomorú hónap a
november,
de szomorúságában is
megmosolyogtat sokszor,
besegít a tudat is,
csak rajta kell túl
lenni,
a december csupa
ünnep,
ahogy jött, úgy
elszáll,
azután már csak
január és a február,
újra itt a
gyönyörűséges,
boldogságot hozó
tavaszi napsugár.
2010.október. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése