Primerose - Te lettél ...

Primerose

Te lettél …

Verő ereket hasít bennem lényed !
S magad mégis valahol távol.
Nem menekülhetek a sors
mérgező, tüzes nyilától.
Mikor előttem álltál

"MINDEN" így láttalak,
s testembe, mint százezer tüskékkel

kapaszkodó inda,
bőröm minden centijén,

húsomba befúrtad magad.
Szeretném olykor kitépni,

szétvágni a "nincs is" köteléket,
s mindig újra megpróbálni,

hogy ismét nélküled éljek,
de nem merem bolygatni,

a sűrűn engem átszőtt bilincset,
tán a végsőkig siratnám,

azt a valótlan nem létező kincset
Vagy ha szívem szaggatnám

apró darabokra,
nekem már nem kell így dobnám a porba.
Se így- se úgy nem jó,

semmit sem tehetek.
Tüskés bennem élő indákat dédelgetek.
Már mindent elfogadok,

de nem tudom feledni
Hogy bár csontjaimban

Te lettél a velő,
igazán, szívedből

sosem fogsz szeretni.