Siktár János - November

Siktár János

November

Az őszi szél fájón sóhajt
fel a szürke tájon
és közben a sárga lombok
zizegnek a fákon.

A hajnal már nem simogat
többé violákkal,
és nem is csókolgat engem
semmilyen virággal.

A napsugarak is már csak
erőtlen fényt vetnek,
az emléke itt minden a
régmúlt kikeletnek.

Az ég alatt gyülekeznek
hideg, nyirkos párnák,
kiskertünkben méltósággal
levetkőznek a fák.

Elmúlt már hatvan éve, hogy
a Földön létezem,
de olyan novemberre én
még nem emlékezem,

hogy hazánkba az első hó
le ne esett volna,
majd egy kis fagyocska után
újra meglágyulva.