dr. Szeicz János
Már távolról nézem
Mi létezik, az múlik
is, hiszen
haldoklanak a fényes csillagok,
mikor a reggel újjá születik.
Emlékeimmel én is így vagyok.
haldoklanak a fényes csillagok,
mikor a reggel újjá születik.
Emlékeimmel én is így vagyok.
Szívem ábrándjai bár
szöknek,
dal fakad még múltam sóhajából,
unó szavaimból font versnek
nem jut már forró romantikából.
dal fakad még múltam sóhajából,
unó szavaimból font versnek
nem jut már forró romantikából.
A múltba visszanézve
kérdem:
miként veszett el annyi jó napom?
Rég kiszáradt tollam csak hever,
nem fűti többé semmi a dalom.
miként veszett el annyi jó napom?
Rég kiszáradt tollam csak hever,
nem fűti többé semmi a dalom.
Kicsiny világom
szegletéből
néha hiszem, a mindenséget látom,
de porszemként, amikor elmúlok,
életem két szám lesz csak fejfámon.
néha hiszem, a mindenséget látom,
de porszemként, amikor elmúlok,
életem két szám lesz csak fejfámon.
Távolról nézem már e
létet,
nem izgatnak rejtélyes holnapok,
tetszem ugyan őszen is a nőknek,
de utam végén már ne várjatok.
nem izgatnak rejtélyes holnapok,
tetszem ugyan őszen is a nőknek,
de utam végén már ne várjatok.
https://m.youtube.com/watch?v=LfE8AZ0onds
VálaszTörlés