Leleszi Balázs Károly
Közelségét olvasom
Lassan, tárulkozó és
vágyakozó szívvel ballagok
a téli erdőben, zsoltárokkal
a kezeimben - közelségének gazdagságát olvasom.
Előbb elárasztanak az erőt adó igék,
később elnézem ámulva a fák ágainak sziluettjeit
a berek hófehér vásznain, a madarak pillantásait,
a fénylő égboltozatot -
mindenben, mindenben az Ő közelsége ragyog.
A nyugvó napenyészetben, a fényforrások járásában,
az öreg este neszeiben,
a csend áhítatába, a halandó alázatában.
És a lelkemből dörömbölve tör elő a hála: az ember
olvashat-e ennél szebbet?
Alattam is, felettem is - a teremtett világ eredete:
a Szeretet!
a téli erdőben, zsoltárokkal
a kezeimben - közelségének gazdagságát olvasom.
Előbb elárasztanak az erőt adó igék,
később elnézem ámulva a fák ágainak sziluettjeit
a berek hófehér vásznain, a madarak pillantásait,
a fénylő égboltozatot -
mindenben, mindenben az Ő közelsége ragyog.
A nyugvó napenyészetben, a fényforrások járásában,
az öreg este neszeiben,
a csend áhítatába, a halandó alázatában.
És a lelkemből dörömbölve tör elő a hála: az ember
olvashat-e ennél szebbet?
Alattam is, felettem is - a teremtett világ eredete:
a Szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése