2016. február 9., kedd

Tóth Edit Magdolna - Szárnyaló álmok



Tóth Edit Magdolna

Szárnyaló álmok


Könnyed lepke-szárnyon,
Ide-oda szállok,
Változó világot,
Égi csodát látok.


Titkot álmodok,
Lágy lelket magamnak,
Halk léptekkel jövök,
Kábult ámulatban.


Nézelődök csodát,
Tágranyíló szemmel,
Gyenge ujjhegy érint,
Hátranézek Benned.


Jól látom a vágyat,
A csók nélküli sóvárt,
Magamhoz ölellek,
Ne fájjon úgy, drágám!


Jönnek sötét árnyak,
Kivesznek kezemből,
Párat nyakon vágok,
S tovatűnnek egyből.


Gyengédet álmodok,
Kedves mezőn járok,
Virágot szedek fel,
Sárga, piros álmot.


Melletted átélek,
Vágyat, csodát, álmot,
Gyönyörű szerelmet,
Szépet, kiváltságot.


Kínt álmodok, gyötrőt,
Engem meg nem értőt,
Titkos bezárt határt,
Szállni nem engedőt.


Álmodok rosszat,
Sértőt, konok bántót,
Homályba taszítom,
S erőt gyűjtve, szállok.


Ősöket álmodok,
Tágranyílt szívekkel,
Szerető szülőket,
Gyengéd érintéssel.


Nagyapámat álmodom,
Fénylő szekéren,
Pejlovai húzzák,
Mennyek kehelyében.


Lenevet rám, intve,
Kezében a titok,
Zöld szárnyakon intek,
Még majd találkozunk!


Álmodom a lovát,
Királyi pecséttel,
Fegyver fogta kezek,
Örök gyötrelmével.


(Látom a szemedet,
Hogy nyomán sietve,
Lelked Pegazusát,
Társnak mellé tetted.)


Álmaiban a Tejúton
Álmot ígér, szépet,
Menj, lovacskám, menj,
S versenyt fut a széllel.


Álmodok szépeket,
lágyan szeretőket,
Fényes szavak szárnyát,
Hozzám elérőket.


Visszatérő álmom,
Ember, úgy szeretlek,
S Te bumerángom SZÁRNYÁN,
Szíven simítasz engem.


1 megjegyzés: