Lesznai Anna - Hazavágyás

Lesznai Anna

Hazavágyás

Mért nincs számomra kékebb, mint a Vihorlát kékje?
Mért nincs más zöld, mint a zizegő Ondova völgyé?
Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll.
Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé
Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.
Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben
Gereblyés lányok inge, ingó fehér virág.
Meredek, harmatos úton nyikorog a kocsi fékje
A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben.
A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,
Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng
Fellegek hátán tapodva a nap, magosra hág.

De szomjazom utad porát is lesznai megyei mezsgye,
Faluvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,
Akácok illatos árnya, nyújtózó topolyák...
Már pirkad, a templom tornya rőt csőrrel fúródik az égbe
Ó! mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!
Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák!
Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket
Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek...

Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak
Egyszerű vágyak, rátok szomjazva vágyom:
"Friss vizet szeretnék inni." "Harapni foszlós kalácsot."
"Heverni estvétől délig lavendula illatos ágyon."
"Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok
Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot."
...Így volt ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek
Ha bimbós kacajjal a nyárnak magtermő ölében hevertek.

Én régi magam - úton útfélen elémbe bukkansz
Jaj! szomjasan futnék feléd - de íme döbbenve megállok.
Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? Kik a furcsa leányok,
Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek?
A kisebbek, csukott szemükkel (térdig gyökér még) a földbe nőttek,
S van, ki a testét már pompás vérző magányba tépte.
Ki az ifjasszony ottan, gyermeki álmot ringat ölében
Aluvó szemekkel ütemes rendre illeg a lépte?
Testvér ő fákkal, magával soha szembe nem nézett!...
S ki vagyok idegen, idegen mostani énem?
Múltam képébe búsan csodálva látok:
A visszatérés áldott útját elállom magamtól.