Nagy Ilona
Mesélj…
Mesélj, milyen
ébredni reggel,
ha párnádon érzed
illatát,
és megtalálod a
napmeleggel
együtt, ahogy a fény
a fát,
s amikor féltőn int
utánad,
ha messze mész el, ha
nem leszel,
szemén látszik-e mint
őrli bánat
hiányodért… s ha
érkezel,
tenyere selyme ad-e
csendet,
kondul-e szívedben
dalharang,
érzed, ő az, kit
neked teremtett,
s tudod hogy halsz,
ha elmarad
az érted él, a veled
fekszik,
s hogy kérdésedre
ráfelel,
kell-e nélküle
egyetlen percig
bármi is, vagy csak
létezel,
hogy forrásod ő, vagy
ékszered,
tán vezércsillagod
fényúton,
milyen együtt, a
ketten, a veled,
mesélj, milyen, mert
nem tudom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése