Szilágyi Ferenc
/Hubart/
Nagy kerék
Rohamra fúj a kerge szél
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
fohászt zizegve kénytelen,
kiállja még a végeken.
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
fohászt zizegve kénytelen,
kiállja még a végeken.
Zilálva kincse szerteszét,
de harcba száll a fénysugár,
bevetve lázasan hevét
– reménye éledő határ –
erőt merítne még a nyár.
de harcba száll a fénysugár,
bevetve lázasan hevét
– reménye éledő határ –
erőt merítne még a nyár.
Szobára jár, kacér dizőz
a Nagy Kerék, sosem henyél:
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél –
s a régi álom elvetél.
a Nagy Kerék, sosem henyél:
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél –
s a régi álom elvetél.
A béke csendje nem halál,
a pillanat csak állomás,
a fény az útra rátalál,
mely újra járva újra más,
ha lángra gyúl az új varázs.
a pillanat csak állomás,
a fény az útra rátalál,
mely újra járva újra más,
ha lángra gyúl az új varázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése