Szijártó Péter
Első pillanat
Azokban a régi szép
időkben
Mikor még hittem a
csókokban, nőkben
Viseltem fekete
szövet kabátot
Éreztem ha nem is
nézed, látod
Hogyan zárul szemmel
vetett körökbe
Köréd halkan egy
férfi figyelme
Megcsaltál már akkor,
az első percben
Amíg feléd a két
métert megtettem
Kabátom zsebében már
ott lehetett
Oly sok lassú perc
ökölbe vetett
Későbbi kínja, s
gyűrű a másikban...
S többről most se,
akkor se, nem tudtam
Gondoltam tán,
küldötte vagy holdnak és napnak
Tökéletesség, és
engem elragadtak
A saját vágyaim,
ahogy lenni akartam
Társad egy nagy, égi
kalandban
Viselője roppant,
boldog nagy titoknak
Mutatni ezt süketnek,
vakoknak...
Melléd léptem akkor,
s azt láttam :
lány vagy e fehér
világban
Küszködés, és
elfogyott a szó bennem
S lettél vágyaimból
szerelmem
Úgy állok én, most is
ottan
Felfedezve s
elhagyottan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése