Kovács Daniela
Már pihegve éled...
Feloszlott már a vatta-szürke köd
a csönd mély lett, zsibbasztó, siket,
bár hűtlenül hideg és dermedt a föld
már pihegve éled a gyönyörű liget.
Szajkó-toll csillan a gallyak között
lágy muzsikahangja lelkemig elér
örömöm - látva, hogy visszaköltözött -
szívembe lobban, akárcsak a vér.
Míg ajkamon a Nap arany csókja ég
a tél szétterül lábaimhoz hullva
erőtlenül tombolja ki végső örömét,
mint kimerült gyermek, anyjára borulva.
a csönd mély lett, zsibbasztó, siket,
bár hűtlenül hideg és dermedt a föld
már pihegve éled a gyönyörű liget.
Szajkó-toll csillan a gallyak között
lágy muzsikahangja lelkemig elér
örömöm - látva, hogy visszaköltözött -
szívembe lobban, akárcsak a vér.
Míg ajkamon a Nap arany csókja ég
a tél szétterül lábaimhoz hullva
erőtlenül tombolja ki végső örömét,
mint kimerült gyermek, anyjára borulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése