Siktár Éva - Lelkünk harmatcseppje ...

Siktár Éva

Lelkünk harmatcseppje …

Szemed mosolyából
adj nekem egy csöppet
én is adok, ha "fázol",
ketten együtt könnyebb...
Szép lelked fátylából
gyöngyszemek, mik hullnak,
közel vagy, s mégis távol,
perceink összefutnak...
Vigaszt nyújt a szavad,
ha gyötör a bú, a bánat
nyomban tollat ragadsz,
simogatsz, nem fájhat
sokáig a lélek,
tudod a gyógyszerét,
mondd meg hogyan éljek,
mondd meg, hogy hol lesz szép!
Elhiszem én Neked
minden egyes szavad,
lelked adtad nekem,
felednem nem szabad.
Lelkednek gyöngyszeme
olyan mint az enyém,
mindig van új ötlete,
ha az élet kemény!
Mindig van egy új nap,
nem csüggedünk soha,
míg mellettem tudlak,
fénylik lelkem, egy csoda!
De hogyha az élet
elsodorna Tőled(m)
akkor sem kell félned (m)
lesz még egy-két ötlet
hogyan varázsoljunk,
gyöngyszemeket szórva
együtt tovább jutunk
és felsejlik egy nóta...
Én vagyok a tükröd,
hogyha belém nézel,
erőd összegyűjtöd,
egyek vagyunk, kérted...
Lelkünk harmatcseppje
a szívünkig hatol
vörös rózsát festve
szüntelenül dalol.
Szemed mosolyából
adj nekem egy csöppet,
én is adok, mert "fázol",
ketten együtt könnyebb.