Kópis Eta - Visszahoz a tavasz

Kópis Eta

Visszahoz a tavasz

Mit a zord tél elvisz,
visszahoz a tavasz.
Táncolnak még szívem
húrján fénylő napsugarak.
Leszek én még nagyon
boldog e világon, - s lesz,  
akivel megosztom boldogságom.  
Vélem, hogy velem van:
jó szellemem, teljes, kitisztult:
Sorsom és jellemem.  
Minden nap jót sugárzok én,  
varázslatos lelki pajzsom.
 – fényesen pompázó hegyén.  
Egyszer lenn, egyszer fenn.  
Az Élet már csak ilyen.
Zord télnek kereke, 
- tavasz jöttén kedvezőre billen.  
Madarak dalára, ébredez, 
- e szunnyadó világ,
- kicsit még didergő Napkorong
szórja ránk vékonyka sugarát.  
Télnek csupasz szennye,
- pihen lábam alatt gyáván.  
Kamrámnak össze-visszaságában
egy öreg gereblye vár rám.  
Várja, hogy a télnek nyomát,
ketten hamar eltüntessük, 
és dicsérő szavakkal a Tavaszt éltessük.