Mirian - Szín-eső

Mirian

Szín-eső

Ma melyik vagyok
Tán a sárga.
Melegágya
A sok
Jónak…
Vagy
Megbújna bennem
A világ búja
Hogy a rossznak
Legyen kútja
Honnan merítkezzen…
Lehetetlen.
Lelkem útja
Nem is bírna
Csak fehéret
Ahogy bontja
Fenn az égen
Ott!… látod
Az a szép galamb a tollait
Szárnyaival eltakarja
A napsugarak színeit!
Hófehér felhőkhöz ér
Összeolvad fenn az álom
S nem bánom, ahogy telik
Az idő…
(közelebb Apámhoz)
Egykor vörös tincseimbe kap
A hirtelen jött vad eső
Egy elmosódott gondolat
A küszöbre ér
Keresgél…
S elém tárul
Az ezüst zöld nevetés.
A végtelenség
Szemedben ég
Nincs vége még
Ma ne várj reám!
Súlytalan Idő.
A köd tett szürkét
Lábam alá.
A hegyek fölé
Kell, hogy érjek
Hol a zenét
Még hallani vélem
Nem tovább…
Ott a szikár
Lombok ölén
Vár talán
Egy gitár húrján
A hideg kék
S én mellé tenném
Könnyeim
Csak ne keljen
Keresnem már helyét
Színtelen szavaimnak.
/A hajnal lomha
Meglásd' reggel
Nálad ér majd
Hisz mosolyomnak
Visszhangja csak Te voltál
S ezután is Te leszel./