2017. július 14., péntek

.kaktusz - A szeretet apró fénye ...



.kaktusz
A szeretet apró fénye …

Tudod arra gondoltam,
az embernek, (aki valakit,
ki nagyon közel áll a szívéhez,
 az utolsó óráiban kísér)
a nagy bánatban
hatalmas örömöt tud okozni,
a semmiben a valami,
egy sokáig bezárt szem kinyílása,
egy mosoly,
vagy épp egy falatnyi lenyelt étel…
nem, nem a remény felvillanása ez,
segítség nincsen,
de a semmiben a valami
szinte a csodával felér,
a szemével nem látónak
a legkisebb fény,
felejthetetlen élmény,
de a saját életében az ember
ezeket a pillanatokat észre sem veszi,
pedig van belőlük sok, biztosan,
ami az élet
kilátástalan szürkeségét színezi,
de mert az ember nehezen tud örülni,
siratja inkább a sok elveszített hamisat,
minthogy örülne a meglévő igaznak,
hogy van,
 talán a rossz helyzeten nem változtat,
nem lesz egészségesebb,
a pénze sem lesz több,
de ami nélkül üres lenne az egész,
meglátni azokat a pillanatokat
amivel több az élő, azt a másságot,
ami miatt még érdemes,
ami az életnek a letagadhatatlan jele,
amit szinte észre se venni, de nélküle,
az egésznek értelme se lenne,
kiemelt helyre tenni emlékeztetőül,
sokszor rágondolni:
de jó is, hogy van, óvni, védeni,
ha a szürkeség égboltján
a szeretet apró fénye felvillan.

2010. október 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése