Kosztolányi Dezső
Nyár, nyár, nyár
Karinthy Frigyesnek,
úri-magának,
az embernyi embernek,
de kicsit talán a
Kálomistának is küldöm,
azzal az
instanciával,
hogy ne átallaná
elolvasni
ezt a nekem-kedves
poémát,
minden irányban.
Nyár,
A régi vágyam egyre
jobban
Lobban,
De vár még, egyre
vár.
Kár
Így késlekedned, mert
az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes,
mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró
titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes
éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a
szájad és karod.
Itt ez ital illatja
tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog
leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése