Debreczeni Zsolt - Káprázat a fénysugárban

Debreczeni Zsolt

Káprázat a fénysugárban

Hajnali napsütés felkelő homálya,
teret enged fénynek, végre-valahára!
Szétvagdossa éjnek, mélysötét nagy kincsét:
ragyogó csillagok, káprázatos hitét.

Örömkönnyek hullnak, a bánatos kék égre,
színes szép természet, felcsillan a fénybe.
Eltűnő álmoknak, halovány harmata,
elmossa a szívemet, könnyeimnek árja.

Tisztító víz-álom, tisztaság lesz sírás,
égi ajándék most, a gyönyörű szép írás.
Magamban számolom, a hullócsillag árját,
de nem lelem meg szívemnek, fényeskedő társát.

1„Vétkek, s rossz jelek rohamoznak, édes húsomra idejárnak”
változatos nappalon, a fények tovaszálltak.
Harangoznak távol, egy kis falunak mélyén,
búsan dalolásznak, az ezüstfonál végén.

Vándorutam szélén, káprázatnak vége,
nem találtam társam, az Isteni nagy fénybe.
2”Igazán, s végleg téged várlak, érdes tűllben-gyere lassúdan,
Horzsolj végig, és hagyj itt örökre, izzó kikerics-koszorúban.”

1.2-Nagy László: Én fekszem itt (részletek)

"Reménykedni egy jó társban örök - megtalálni őt feladat, az élet nagy kihívása számomra"