Ladányi Mihály
Tavaszi napló
Meleg avarban heverve,
hóvirágtól és
könnytől csatakos arccal
szavakat indítok zsenge fűszálakon,
hogy utánad küldjem őket.
Mert fogynak évszakaim, kedves,
íme, koldulni járok
paradicsomi almafádhoz…
A nappalok már besároztak,
szelíd háziállatként tollászkodom
a gazdasági lét tócsáiban.
A vágyaim már bemocskoltak,
pénzt igértem a szerelemnek,
és üvöltöztem, amikor meglopott.
Már becsapott a szeretet is,
zsebredugott kezében
a filléres savanyúcukrot
dohánytörmelék mászta be.
Kést szorongatok a sötétben,
az Isten
nem mer a közelembe settengeni se.
Asszonyok állnak körül nemsoká feketében,
egyik megszült, másik ligetbe vezetett,
mérget tett poharamba a harmadik,
a negyediktől lettem árva.
Nedves a szél, szerelemtől szaglik a föld,
barkaág veri homlokom,
s mintha tenger nyalt volna képen,
sós lé csorog a számba.
https://m.youtube.com/watch?v=FMkfH-QfjXM
VálaszTörlés