Novák László
Nincs az a távol
Könnyeimben közt, messze távol,
ordít Nélküled szűrt magányom,
ahogy meggyötör a messzeség,
ébred bennem lélekszegénység.
Megtaláltam benned világom,
mint lebegő rózsaszín álmom,
míg múltamban eltévelyedve,
ma lábaid előtt heverve.
Közel, mégis a távolságban,
egymásnak tett vad vallomásban,
szerelmem zaját viszi lágy szél,
mit szívem dobbanása ígér.
Nincs az a szélesség, hosszúság,
mit ne hidalna át boldogság,
barna szemed fényéből fakad,
a belém égett kért pillanat.
ordít Nélküled szűrt magányom,
ahogy meggyötör a messzeség,
ébred bennem lélekszegénység.
Megtaláltam benned világom,
mint lebegő rózsaszín álmom,
míg múltamban eltévelyedve,
ma lábaid előtt heverve.
Közel, mégis a távolságban,
egymásnak tett vad vallomásban,
szerelmem zaját viszi lágy szél,
mit szívem dobbanása ígér.
Nincs az a szélesség, hosszúság,
mit ne hidalna át boldogság,
barna szemed fényéből fakad,
a belém égett kért pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése