.kaktusz
Meleget sugárzó lélek …
Tudod arra gondoltam,
van az úgy,
hogy az ember szomorú,
lehajtott fejjel az úton bandukol,
didereg, pedig, ha a fejét
feljebb emelné kissé,
megláthatná könnyen,
hogy csak át kell sétálni,
a másik oldal nincs árnyékban,
csak el kell indulni,
pár rövidke lépést megtenni,
és az árnyékból
van az úgy,
hogy az ember szomorú,
lehajtott fejjel az úton bandukol,
didereg, pedig, ha a fejét
feljebb emelné kissé,
megláthatná könnyen,
hogy csak át kell sétálni,
a másik oldal nincs árnyékban,
csak el kell indulni,
pár rövidke lépést megtenni,
és az árnyékból
a fényre lehet
kerülni...
és van úgy,
hogy az idő teljesen elromlik,
nincsen napos oldal,
elér a szomorúság
a mélységesen mély bánatig,
akkora a vihar,
egy menedéket adó tető sincs,
az ember azt gondolhatná,
vége tért számára a világ,
sehol egy segítő jó szó,
egy kézszorítás,
semmi se reményt adó:
feltétlen haza kell menni olyankor,
ha nem is a bezárt falak közé,
olyankor talán
megkönnyítő menedéket
a kilátástalanságba került embernek
egyedül csak
a tiszta belső otthon,
a meleget sugárzó lélek adhat.
és van úgy,
hogy az idő teljesen elromlik,
nincsen napos oldal,
elér a szomorúság
a mélységesen mély bánatig,
akkora a vihar,
egy menedéket adó tető sincs,
az ember azt gondolhatná,
vége tért számára a világ,
sehol egy segítő jó szó,
egy kézszorítás,
semmi se reményt adó:
feltétlen haza kell menni olyankor,
ha nem is a bezárt falak közé,
olyankor talán
megkönnyítő menedéket
a kilátástalanságba került embernek
egyedül csak
a tiszta belső otthon,
a meleget sugárzó lélek adhat.
2014. március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése