Grimm Pálffy Piroska
Telve a lelkem
Várt a Világ,
de mindent várt
tőlem,
Képeket, meséket, verseket!
nem bánta ha szívem
fáj,
ha szenvedés
szántott,
ajkam fájdalmával,
világ gondjával
küzdött a sírás, a
nevetés.
Mindent elvárt telve
a Lelkem,
parázsló, varázsló,
vádoló idill.
Sebeim sajgó sátra alatt
hány gondolat
keblembe harap,
Leírni, kivarrni kész
nyereség!
A Nap tovasurrant,
valamit porba ejtett,
a Halhatatlanságot,
az örök Időt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése