2014. április 25., péntek

Zsitviné Borsos ÍItén - Az írás öröme



Zsitvainé Borsos Irén

Az írás öröme
(részlet)
Mikor mondhatja valaki, hogy ő bizony író ?

„Ha irodalomnak, művészinek, és karakteresnek számít, amit elkövet.– mondta kortárs íróbarátom Radnai István.
„Szűk legyen a szó és tágas a gondolat” – mondta Kazinczy.
Örkény István a saját egyperceseiről így beszélt: „Egyik oldalon a közlés minimuma, a másik oldalon a képzelet maximuma.”És valóban… ezek állnak hozzám legközelebb, - örökérvényű szép magyar beszédben előadva, - természetesen!
Lássuk csak, mi az írás szerepe életünkben? Az írás számomra örömforrás!
Elmondhatok bármit, mesélhetek megtörtént, vagy fiktív eseményről is; nem számítok helyeslésre, de ellenvélemény sem szakítja félbe gondolataimat.
Örömet jelent a kigondolt történet sikeres, frappáns megírása. Nagyobb örömet, mintha valaki meghallgat. A géphez – természetesen - csak akkor ülök le, vagy veszek kezembe tollat, ha már kigondoltam, már kész történetem van, csakis akkor.

Többen, többször í r t a k már arról, nem tudnak miről írni…!
Hiába szeretné, az égvilágon semmi nem jut eszébe…
Bocs, de akkor miért vesz a kezébe írószerszámot? Ássa fel a kertet, vagy menjen kutyát kergetni ! - Aki nem tud miről írni, ne írjon!
Elvégre „Hallgatni arany”, - tartja a közmondás. „Némelyeknek az az érdemük, hogy jól írnak, másoknak pedig az, hogy nem írnak!” – mondja egy másik. Nem szerencsés dolog az Olvasó idejét a s e m m i v e l rabolni.

1 megjegyzés: