Albert Ferenc - Csend és béke szigete

Albert Ferenc

Csend és béke szigete

Agyonhajszolt világunkban
a béke csendes szigete.
Ősszel, mikor szitál a köd,
könny ül mindenki szemére,
gondolván szeretteire.

Avar takarja a hantot,
meg ne fázzon, féltőn, óvón.
Ünneplőt ölt a néma csend;
ezer virág a sírokon,
ódon köveken, kriptákon.

Csillagerdő a sok mécses,
megannyi apró kis lámpás.
Imbolyognak múló árnyak,
lelkük mélyén megbocsájtás,
halottról csak jót; semmi mást.

A csend és béke szigete
e napra díszbe öltözött.
Könnyfátyolt mos szemeinkről,
a szitáló jéghideg köd,
s állunk a holt lelkek között.