Csitáry-Hock Tamás
Fázol…
Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes
esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos
meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg… De mi ez?
Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába… Mert nem a
bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja
felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó,
sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van. Mert a bőrödet sok minden
melegítheti, de a lelket csak egy valami. Egy másik lélek. A másik. És ha
lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig.
És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb
meleg nem létezik.
Az Ő lelke.
Az Ő lelke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése