2014. november 2., vasárnap

Markovic Radmila - Gondolatok halottak napján




Gondolatok halottak napján


Szeretteinkhez



Vérem minden rezdülésében
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj.
Gázoltunk az idő rögös útján,
hol könnyebben, hol görnyedten,
öröm és küzdelem, befelé fordulás,
mentségnek nem mentség, mert
itt van a halványuló hiány,
itt van a már annyira nem fáj, ám
itt élnek bennem,
itt élnek testvérem lelkében
azok, akik szerettek, vagy
szerettek volna minket, de
időnap előtt búcsút intettek,
az égbe meneteltek.


Ragyog a sírbolt, rajta
nyíló virágok:
fehérek, sárgák, lilák és bordók.
Illatukat szépségükkel
a gyertya lángja viszi
tőlünk Nektek,
akik szerettetek,
vagy szerettetek volna,
ha
időnap előtt nem masíroztok el
lelkünk egy darabkájával oda,
ahol majd átöleljük egymást
örök szeretettel.

1 megjegyzés: