Mészöly Gábor - Őszutó

Mészöly Gábor

Őszutó

Egy csendes őszi napon
Mellé ültem.
És a padon, hol
Gyermekünket
Figyelte átszellemülten,
Megállt az idő.

Most is gyönyörű ő,
Nem nézett felém,
Csak mosolygott,
Akkor hasított belém,
Tudja, mit gondolok.

És csendben,
-Fiam húzott el biciklin
lelkesen-
Keze lapult már kezemben,
És megszorította lágyan
Kedvesem.

És lányom
Felénk kapta fejét,
Érezte, mi köztünk dobog,
-A lányok ezt biztosan megérzik-
Női dolog.

És akkor, ott a parkban
Halkan, nagyon halkan
Nem történt semmi,
De érzem magamban,
Nem fogom soha elfeledni.