Szokolay Zoltán
Akvarell
kimerészkedik spirális mészházából az ősz
falióra diófa-dobozára gondol délelőtt az ember
borostás állához szorítja valahai születését
zene piros pallóján lopakodna a szőlőhegy felé
szálka szorult a hatalmas körömház alá
foszló csiganyálat húznak maguk után a piacra igyekvők
az ablakban a muskátli csónaklakk-szagot áraszt
távirat a szülőknek távirat a gyermekeknek
falhoz támasztott létrák
félrecsúsznak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése