Mindenszentek, halottak napja
Mindenszentek: hideg
ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.
- Babits Mihály –
A halottak hónapja
Talán az év legszomorúbb
hónapja a november.
November első
két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen,
hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején
megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik,
akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli
meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep
volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak
az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is
megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a
katolikus egyházi évbe is.
*
A november elsejei
Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta
tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt
született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos
hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó
barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós
lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a
sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék
újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán
tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az
elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely – főként szláv –
vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt
szenvedjenek és „hazajárjanak”. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a
harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg
igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik
leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.
*
A halottakról szóló
megemlékezést átvette az egész egyház. November 2-a, mint halottak napja, a
XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadottá vált. Az ünnep napját
úgy választották, hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati
kereszténységben november elseje.
A halottak napjához
számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt
szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak
napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének,
a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak
ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet
tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a
tűz ugyanis megtisztulást hozott.
*
Kosztolányi Dezső
Halottak
(részlet)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
http://youtu.be/so-kunWPEpo
VálaszTörlés