Szijártó Péter - A női kéz

Szijártó Péter

A női kéz 

Nézem a kezed, ujjad fehér kotta
dallam, hangjegy,
puha méz, ujjbegy
levegőben játszik,
csodát mutat, látszik
szerelmes volt biztos, aki megalkotta.

Körmöd rajta drága, tejfehér anyag
szeretem ha járja
testem barázdálja,
beléírja sorsát
forró nyomát, útját
s egy érintett pontban, örökké ottmarad

Ez egy ilyen pillanat,
nézem a szádat
barlangját sok csóknak,
igazságoknak
mennyi-féle dalnak,
ígérő szavaknak
felkaplak és viszlek, befedjük az ágyat

Nézem a rezgést, mozgását szádnak
s hallom ám,
száz frekvencián
amit küldesz felém,
e sok jel enyém
táncolják ajkaid : akarlak, kívánlak

Éjszaka tesz ránk leplet a sötétből
csendből és csillagból,
bentcsengő sóhajból
s mint ki titokban jár
akár egy papírmadár
a kezed, e női kéz, elrepül felettem.