2014. november 11., kedd

Válóczy Szilvia - Látnok



Válóczy Szilvia

Látnok



Hányszor láttam jó előre, mit elém vetett a sors. Pergett képek köszöntek vissza minden utcasarkon, s csak akkor jöttem rá, mily nagy hatalma van birtokomnak. Ha fázott az ég, én is fáztam, s velem együtt a lét, melyet napcsillantott fényben láttam, még akkor, mikor nemes szíve hódolt. Már el is feledtem mosolyának bársonyát, de az Úr elébem tárta múltaknak fátyolát. S akkor úgy éreztem, mit máskor szívem látott, látja most is, pontosan úgy, ahogyan azt ádá az ég.

1 megjegyzés: