Albert Ferenc /Gufi/
Tavaszi zsongás
Rügyfakadás mikor eljő,
Harsog a rengeteg erdő,
Szarka csörög, üli nászát,
Fa tetején rakja házát.
Remeg a csalitos ága,
Rajt fütyöl rigónak párja,
Hívja, hogy készen a fészek,
A tojások mind beleférnek.
Búgva dalol kicsi gerle,
Kedvese víg táncot lejtve
Körbeforog csupasz ágon,
Elkotlik, nincs mire várjon.
Avarban perceg a tudat,
Bogarak törik az utat,
Virágok fejüket nyújtják,
Hivalkodón a kis buják.
Ébred a természet végre,
Hiszen a télnek már vége,
Sutban a hófehér ködmön,
Új élet sarjad a földön.
Harsog a rengeteg erdő,
Szarka csörög, üli nászát,
Fa tetején rakja házát.
Remeg a csalitos ága,
Rajt fütyöl rigónak párja,
Hívja, hogy készen a fészek,
A tojások mind beleférnek.
Búgva dalol kicsi gerle,
Kedvese víg táncot lejtve
Körbeforog csupasz ágon,
Elkotlik, nincs mire várjon.
Avarban perceg a tudat,
Bogarak törik az utat,
Virágok fejüket nyújtják,
Hivalkodón a kis buják.
Ébred a természet végre,
Hiszen a télnek már vége,
Sutban a hófehér ködmön,
Új élet sarjad a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése