Della Mária
Élni érdemes
Ez a szemtelen,
alig-hajnal óra
az éjszaka karját lefejti rólam.
Nem vár kakasszóra az ébredés,
fáradt, mindegy- napnak nézek elé.
Csészébe keverem az álmomat,
elolvad, mint forró kávéban a hab.
A semmibe bámulok a kávégőz felett,
céltalan, monoton percek ismétlődnek.
Jöhetne már, csak egy pillanat,
ami valami szépet, jót tartogat.
Mintha hallaná kívánságomat,
az égre váratlan felgurul a Nap.
Csodás, meleg érzés bizserget,
az élet szép, élni érdemes.
Már nem zaklat félelem, sötét gondolat,
az óarany fény különös nyugalmat ad.
az éjszaka karját lefejti rólam.
Nem vár kakasszóra az ébredés,
fáradt, mindegy- napnak nézek elé.
Csészébe keverem az álmomat,
elolvad, mint forró kávéban a hab.
A semmibe bámulok a kávégőz felett,
céltalan, monoton percek ismétlődnek.
Jöhetne már, csak egy pillanat,
ami valami szépet, jót tartogat.
Mintha hallaná kívánságomat,
az égre váratlan felgurul a Nap.
Csodás, meleg érzés bizserget,
az élet szép, élni érdemes.
Már nem zaklat félelem, sötét gondolat,
az óarany fény különös nyugalmat ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése