Margot - te vagy nekem

Margot

Te vagy nekem

A Napfény! Agyamba hasít,
Ha reád tekint a szemem.
Hullámzik a sejtjeimben
Ez a különös szerelem.

Mikor már nem látok jövőt,
Csak mély, fekete felleget,
Megjelensz az életemben,
S arannyal fested az eget.

Napsugár vagy napjaimban!
Kavargó, bús, édes dallam!
Minden apró rezdülésben,
Lüktetsz a véremben halkan.

Lét lettél az életemben!
Megigéz minden pillanat.
Érintésed tüze perzsel,
Ha vágyad a karjába kap.

Titkolt világod befogad,
Egy életre magába zár.
Valós jelenünkké válik
Ez édes élet, s bús halál.