Csitáry-Hock Tamás
Van a tél...
A hideg, zord, kegyetlen tél. Hideg, mint egy ölni készülő vad szeme, szürke,
mint a borult, kilátástalan ég, fehér, mint a frissen hullott, az életet
betemető hó...
Hideg, zord, kegyetlen és hosszú. De nem csak ilyen tél van.
Mert van a meleg, barátságos, szerető, ölelő, színes tél. Meleg, mint a Kedves közelsége, ölelése, barátságos, mint az ablakodon bekúszó reggeli napsugár, melyben Ő érkezik hozzád, hogy köszöntsön, ölelő, mint a levegő, mellyel az imént még a Kedves takarta be magát, s most neked adja tovább teste melegével.
És színes... sárga, mint a rózsaszál vallomása, vörös, mint a csókra nyíló szerelmes ajak,
zöld, mint a mély óceán, vagy a szelíd moha.
Igen, ez a tél barátságos, kedves, meleg.
Mert színei, érzései egyesülnek valamiben. Valakiben. És ettől válnak meleggé. Tőle.
Hideg, zord, kegyetlen és hosszú. De nem csak ilyen tél van.
Mert van a meleg, barátságos, szerető, ölelő, színes tél. Meleg, mint a Kedves közelsége, ölelése, barátságos, mint az ablakodon bekúszó reggeli napsugár, melyben Ő érkezik hozzád, hogy köszöntsön, ölelő, mint a levegő, mellyel az imént még a Kedves takarta be magát, s most neked adja tovább teste melegével.
És színes... sárga, mint a rózsaszál vallomása, vörös, mint a csókra nyíló szerelmes ajak,
zöld, mint a mély óceán, vagy a szelíd moha.
Igen, ez a tél barátságos, kedves, meleg.
Mert színei, érzései egyesülnek valamiben. Valakiben. És ettől válnak meleggé. Tőle.
Tőle válik meleggé a
hideg tél. Lélekmeleggé.
Létezik ilyen tél.
Létezik ilyen tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése