Maszong József
Könnyek nélkül
Csak gondoltam, hogy
megúszom,
a rám tört magányt
majd kibírom,
még érzem kezed, de
már siklik tova
lazul a fogás,
ernyedten hullik vissza,
Nem vágytam nagyobb
boldogságra,
csak feledhetetlen
hosszú nyárra,
hogy a nyirkos őszt
bőrömön kívül tudjam,
sugaraidban fürödve
járjam utam,
Fityiszt mutatni
minden hívatlan rossznak,
mert vár veled mindig
egy szép holnap,
megbújni a park egy
padján a fák alatt,
lopni szádról édes
csókokat, jó sokat,
Mert még mindig érzem
s éget,
megvallom, hogy
hiányzik a méze,
s ha újra érezhetném
perzselő tűzét,
forró szerelmes
ölelése minden percét,
Könnyeimet csak a
szívem látja,
utamon most, társam
s kísérőm a bánat,
csak ki érezte már
mily forró a nap, az tudja,
milyen az árnyékban
járni, szomorúan,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése