2015. november 24., kedd

Primerose - Hangtalanul ...



Primerose

Hangtalanul …

hangtalanul sírtam a sötét magosra
lelkem korbácsoltad tajtékos habosra
szemem gyűlöltem, s belsőm kiáltott - hazug szemek
s becsuktam mosolyogva, hogy mint az éltető levegőt szeresselek

s lám erőm, mit inastul téptem ki magamból
nem lett több súlyú mint szél kapta madár toll
kavicsos földön szívem darabja
szedegeti ujjam, s az élet összerakja
alig néhány deka s nekem most mily nehéz
hisz mi egyszer összetört már sosem lesz egész

1 megjegyzés: