Németi Csaba
Ráérek!
Az élet rendje, nem a
világ rendje,
a világ rendje, nem
az élet rendje.
Kegyetlen, hosszú,
szerelem az élet,
halálomig vele élek!
Elhiszem, hogy így
van rendben,
s ezért válik igazzá
minden,
igazságaimat igazul
megélem.
S ha kéri vérem a
véres fogú Isten,
a szemébe vidáman
nézek,
s csak lassan vérzek.
Ráérek!
Derűs mosollyal
fosztogatom a múltba ágyazódott jelent,
s prédával teli
szívvel lopom magam vissza a jövőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése