Gligorics Teréz - Hogy bírod ki

Gligorics Teréz

Hogy bírod ki

Hogy bírod ki, szív, megszakadás nélkül,

amikor a pipacs között búzavirág kékül,

hegedű szól búsan… Halkan sír  egy  álom,

s gondolatban ővele a Tisza partját járom,

hogy bírod ki, szív, megszakadás nélkül?

Amikor a szél süvít, a fellegeket hordja,

s nincs nap, mely a jégcsapokat lelkemen feloldja,

éjjel, ha a sötét szobát félőrülten járom,

az eget nézve  imádkozok, és a csodát várom,

hogy bírod ki, szív, ha rongyodnak nincs foltja?

Ha ezüstös holdvilággal régi nóta csábít,

orgonafa illatozik, hiteget, elkábít,

s muzsikára ver a szív, a valóság  rémálom,

hallom már a lépteit! S az ajtó előtt várom,

értem jön… és ezen kívül semmi más nem számit…

Tavasszal, ha virág nyílik napsütötte ágon,

s a madarak oly vidáman dalolnak a fákon,

selyemfűben száz pillangó jár táncot a széllel,

s te, törött szív, dobogással küzdenél a téllel…

hogy élhetsz, ha hótakaró ül a boldogságon …