Horváth István /Pityu/ - Különös

Horváth István

Különös

Valami kószál a sötétben,
Mint szó a papír lelkében.
Talán egy eltévedt gondolat,
Mi szívemen bekopogtat.
Az ajtómat kinyitom lassan,
De hirtelen beront rajta:

Ez egy vak világ,
Benne én vad virág.
Ez a pénz árka,
A földnek átka,
A csapból is ez folyik.
A becsület fala omlik.
A lejtőn gurul.
Elszakad húrjuk.
A játéknak vége,
Keservben ég el.
Szárnyak nélkül,
A szó elévül.
Elsüllyedünk,
A szó a mocsárba merül.
Gondolatok mik árvák.
Senki se vigyáz ránk,
Árvíz jön,
Nincs menekvés csak fönn.
Tenni ellene,
Valamit kellene.
Mindenki látja,
De ott szívük gátja.
Azt mondják majd holnap.
Az már elégé foglalt!?
 
Becsapja mérgesen az ajtót.
Szívem bele-bele sajog.
Tudom újra el fog jönni,
Engem tettre ösztönözni.