Kovács Daniela
Át a csenden
Ajkamra ma is epés
szó téved,
s feléd szalad a messzeségen át.
Kábult-árván sír bennem az élet,
szívemet tépi. Hallod zsivaját?
s feléd szalad a messzeségen át.
Kábult-árván sír bennem az élet,
szívemet tépi. Hallod zsivaját?
El nem sírt könnyek,
s megannyi sebek
kínoznak, gyötörnek, tán halálig.
Engedd, hadd legyek ma újra gyermek,
hogy érdemes volt-e, majd elválik.
kínoznak, gyötörnek, tán halálig.
Engedd, hadd legyek ma újra gyermek,
hogy érdemes volt-e, majd elválik.
De vissza kell
mennem, át a csenden,
ott újjáéled az egykori perc,
hol csöpp lányként még öledben fekszem,
hol elmondhatod, miért nem szeretsz.
ott újjáéled az egykori perc,
hol csöpp lányként még öledben fekszem,
hol elmondhatod, miért nem szeretsz.
S ha megtudtam végre,
visszatérek,
nem lesz több kérdés, kísértés, titok.
De hadd legyek ma még gyermek, kérlek,
így tán a szíved is szeretni fog.
nem lesz több kérdés, kísértés, titok.
De hadd legyek ma még gyermek, kérlek,
így tán a szíved is szeretni fog.
https://m.youtube.com/watch?v=ARP8FJotqLg
VálaszTörlés