Lázár Horváth Zsuzsanna - Anyám

Lázár Horváth Zsuzsanna

Anyám

http://youtu.be/KY8sKcnSPdw

Harminc év, mi messze vitt...
A múló időnek töredéke sincs,
hogy ne állnál mellettem, elvesztett kincs.
Az emlékezet örökre őriz.

*

Az ifjúság bűvöletébe hulltan
megismerésedet nem kutattam.
Voltál nekem, mint friss víz, falat kenyér,
voltál létem és életem, ki enyém.
Voltál oltalom, voltál minden,
aztán egyszerre nem lettél....

*

Már nem mondhatod el, hogy vészelted
át a háborúkat, árvaságod, nincstelenséged.
Gyermeked elvesztését hogyan élted meg,
s hogy vártál engem, ki későn érkezett?
Már a kérdések ideje is lejárt
s nekem kell tudnom megoldást.

*

Most nincs nap,
hogy ne gondolnék Rád,
ki rám hagyva asszonyi sorsodat,
mentél, mert várt egy másik világ.
Mikor megtört madárka-tested ringattam,
mint Te engem kiskoromban,
tudtam, hogy nincs tovább.
Szemed fátyolos mosolya
még rejtette volna a búcsúzást,
de a lelked már máshol járt.
Munkába görnyedt hátad
ott túl, kiegyenesedhet már...

*

Tehetetlenül nyeltem hát
a befelé csorgó könnyek
torkomra égő folyamát.
A belém vésődött képek
sohase múló emlékek...

*

Maradtál, napi tévedéseimre választ
már nem adó, feldolgozhatatlan hiány.
S míg kedvenc virágaidra hullnak
el nem sírt könnyei a múltnak,
ma is hozzád száll imám.