Szigeti Miklós - A padon egy napon

Szigeti Miklós

A padon egy napon

Itt álldogálok, nézem
a bokrokat, a köveket
pici hangyák sietnek
élnek a sötét résekben
az árnyas pad most üres
valami görcsöl a szememben
közelebb lépek, megérintem
az árnyékok takarják, meleg
a térdünk félve összeér
csak úgy borulok feléd
arcodra arcom simult
szánk alig szembe fordul
szédületesek a hangyák
egymáson is csak átfutnak
labirintus lelkük monoton,
ujjammal igazgatom
szembenézek, mossa fejét
forgatja, áh, ezt nem értem én
nem lát, vagy mi van?
én ezt nem bírom. Hol vagy?
nézem a szemed, becsukod
rá halványan csókot nyomok
sós, mint most nekem
a padon egy napon, nélküled...