Egyed Emese - Havak előtt

Egyed Emese

Havak előtt

Hét ágba fond az esztendő haját.
Keríts köpenyt rá, fehér lenből szőttet.
Árnyékát sorsod ködben lopja át
- napszak-határon tükrök tündökölnek;

Hét ágba fond, úgy is, ha lehetetlen!
Gyönge a szó: elveszejti magát.
Sámándobok repednek fel szívemben,
nap-hold jelei égnek, mint a seb.

Lábon száradnak érted el a tölgyek;
életem és halálom elfelejtem:
pehely leszek... Sóhajnál csöndesebb.