Tóth Edit Magdolna - Mikulásos; - Téli csend

Tóth Edit Magdolna

Mikulásos

Téli csend

Havazás és csend van.
Állsz a téren mozdulatlan.
Míg a városzaja hallgat,
Átölel a tél nyugalma.
Havazás és csend van.
Körülötted tágas terek
Fenyők fehér belepettek,
Ezüstösek, harag-zöldek.
Havazás és csend van.
Rágondolsz a hajnalodra.
Hegyek mögül kelő napra,
Hó borított téli tájra
Havazás és csend van.
Csak állsz mozdulatlan.
Rád találva párod karja,
Csókja, tétován hajadra.
Havazás és csend van
Simogató a nyugalma.
Meghitt pillanat békéje,
Elkábít tökéletessége.
Csak kinyújtott kezed,
Mikor hópihék új serege
Végigsimítva tenyered,
Lágyan kezet fog veled.
Nézed a közeli magast.
Csillagforma otthonodat,
Pihe-puha hó paplannal,
Takarózott háztornyokat.
Lelked vakítóan fehér tára
Ezer fények sokasága,
Csillagszobád csúcsablaka
Védő karját feléd, tárja.
Csak nézed a fénylő fákat,
Magabízó magasukat,
Sudár teli tartásukat,
S testvérüknek érzed magad.