Fridli Zoltán
S ha volna
Ha volna valaki,
valaki, ki átölelne, s szeretne,
Valaki, ki arcomról egy hulló könnyet letörölne,
Szívét szívemre helyezve, szerelemmel etetne,
Érte letépném a fényesen csillogó csillagos eget,
Tartanám, csillagot vegyen belőle, nem csak egyet.
S ha volna valaki, ki keserű életemnek társa lenne,
Minden érzés, mint bennem, tüzessé válna benne,
Jómagammal egy asztalnál mosolyogva, derűsen enne,
Leszedném minden rétség pirosan viruló pipacsát,
Azzal borítanám be házát, ágyát, s mellette papucsát.
Ha reggel mellőlem kócos hajjal, fölém hajolna,
- maradj még itt, jó így veled,- szemével tagolna,
Fejét mellkasomra tenné, szorosan hozzám bújna,
S ha akkor az idő megállna, vagy végtelenbe nyúlna,
Örök álmom, minden pillanat mámorban múlna.
Valaki, ki arcomról egy hulló könnyet letörölne,
Szívét szívemre helyezve, szerelemmel etetne,
Érte letépném a fényesen csillogó csillagos eget,
Tartanám, csillagot vegyen belőle, nem csak egyet.
S ha volna valaki, ki keserű életemnek társa lenne,
Minden érzés, mint bennem, tüzessé válna benne,
Jómagammal egy asztalnál mosolyogva, derűsen enne,
Leszedném minden rétség pirosan viruló pipacsát,
Azzal borítanám be házát, ágyát, s mellette papucsát.
Ha reggel mellőlem kócos hajjal, fölém hajolna,
- maradj még itt, jó így veled,- szemével tagolna,
Fejét mellkasomra tenné, szorosan hozzám bújna,
S ha akkor az idő megállna, vagy végtelenbe nyúlna,
Örök álmom, minden pillanat mámorban múlna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése