2017. augusztus 29., kedd

.kaktusz - Szeretett táj, - szeretett társ



 .kaktusz
Szeretett táj, - szeretett társ 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
útján a boldogságnak
sokszor indul el,
de meg kevésszer érkezik,
talán, mert az ismeretlenről
vannak elképzelései jó előre,
amihez ragaszkodik,
és a váratlan különbözőséggel
nem tud mit kezdeni, tehetetlenül,
kezét tördelve álldogál,
úgy érzi, rútul becsapták,
pedig amit elérni szeretett volna,
csak a képzeletében élt,
először még örül,
amikor egy virágzó, illatozó rétre ér,
ahol még boldog is,
mégse azt mondja, jó nekünk itt,
lesz, ami lesz,
építsünk három sátrat,
maradjon minden így,
ilyen tökéletesen,
hanem,
mint ki örökre maradni akar,
lakóparkot épít, kivág sok fát,
megváltoztatja boldogsága színterét,
csalódik, mikor kiderül,
fáradságos munkája révén
a környezet teljesen átalakul,
rá se ismerni az eredetire,
a mókus már nem szaladgál,
a rigó messze kerüli a tájat,
a kilátás se olyan,
mint abban az első pillanatban,
szeretett táj, szeretett társ,
az ember mindkettővel azt teszi,
megváltoztatja,
saját elképzelésére formálja,
talán,
mert valójában nem arra vágyik,
ami a táj, ami a másik ember
szeretetre méltó,
természetes természete,
hanem, amit az út elején,
biztonságra vágyva
önmagának elképzelt.

2010. május 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése