Káli László
Rólad álmodtam az
éjjel...
Rólad álmodtam az
éjjel. Álmomban ismét
a szobádból lett szentélyben voltunk, mint rég.
Milyen más volt minden! És sokkal hidegebb
tán’, mint akkor, decemberben. Mint két idegen,
úgy álltunk egymással szemben. Csak az a két
könnycsepp a szemeden csillogott úgy, ahogyan rég,
tudja az ég, miért, de az én szemem is fényesebben
ragyogott, mint szokott. Tenyeredbe fogtad arcomat.
Most nem simult együvé testünk sem, ahogyan
régen megírt verseink egykor. Most a gyertyafény
sem táncolt a szoba hótiszta mennyezetén, és a rég
hallott dallam sem járt keringőt talpunk alatt…
Az idő, lám, elszaladt. És az álom sem maradt
tovább hajnalnál. Csak párnámon, -ki tudja miért-,
két könnycsepp. Meglehet, egybeforratlan sebekért.
a szobádból lett szentélyben voltunk, mint rég.
Milyen más volt minden! És sokkal hidegebb
tán’, mint akkor, decemberben. Mint két idegen,
úgy álltunk egymással szemben. Csak az a két
könnycsepp a szemeden csillogott úgy, ahogyan rég,
tudja az ég, miért, de az én szemem is fényesebben
ragyogott, mint szokott. Tenyeredbe fogtad arcomat.
Most nem simult együvé testünk sem, ahogyan
régen megírt verseink egykor. Most a gyertyafény
sem táncolt a szoba hótiszta mennyezetén, és a rég
hallott dallam sem járt keringőt talpunk alatt…
Az idő, lám, elszaladt. És az álom sem maradt
tovább hajnalnál. Csak párnámon, -ki tudja miért-,
két könnycsepp. Meglehet, egybeforratlan sebekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése