2017. augusztus 18., péntek

.kaktusz - Szeretni ...



.kaktusz
Szeretni …

Tudod arra gondoltam,
hogy ebben a ragyogó,
ebben a változatos világban,
aki akarja, megtalálhatja
a neki kedvére valót,
szeretetre magát sok minden kínálja,
lehet együtt a sok kicsit,
vagy egyenként is megszeretni,
szeretni valamit, amiért érdemes élni,
sokan találják meg a kedvükre valót,
ki a hegyeket,
ki a vizeket, tájakat, zenéket,
olyan is van,
aki az evésben leli meg az örömét,
van, akit a pénz megszerzése,
a pénz szeretete éltet,
mint egy vidám parkban,
itt mindenki megtalálhatja a kedvére valót,
de mégis vannak a finnyások,
akiknek semmi se jó,
ők irigyen figyelik az örömteli arcot,
és sajnálják magukat nagyon,
amiért nekik semmi sem jutott,
semmiben nem találják meg az örömüket,
a semmit se szeretők végig gürcölik az életüket,
mindent csak muszájból,
semmit se szeretetből,
csak legyintenek a park kínálta szépségekre,
köszönik, de ők nem kérnek belőle,
de egyszer eljön az idő mindenkinek,
mikor a parkot bezárják végleg,
búcsúzni kell a víztől,
a hegyektől, a jó ételektől,
búcsúzni kell mindentől,
ami addig az élet értelmét adta,
az utolsó pillanatokra
ezek mind semmit se jelentenek,
ezekhez az örömökhöz épp test szükséges,
nélküle mindnek búcsút kell mondani,
a beteg gyomor már nem tud emészteni,
az ember ott marad kiüresedve,
értelmetlenül, az elmúlástól rettegve,
úgy, mint az, ki soha se szeretett semmit,
de ha a szeretet embert emberhez köt,
ha ez a szeretet mindvégig megmarad,
ha a test múlásával is él tovább,
hiszen az ilyen szeretethez nem kell más,
nem kellenek hozzá hegyek, és tengerek,
csak szeretet kell,
szeretni lehet tehetetlenül,
ágyhoz kötötten,
hegyek, völgyek és tengerek nélkül,
s ha ez a szeretet elkísér az utolsó pillanatig,
ha nem gyengül az élettől búcsúzó testtel,
hanem még erősödik is,
igaz, a búcsú talán sokkal fájóbb,
de a lélek mélyén
akkor is a túlélésre ott a remény,
ha a test elmúlik is,
a szeretet egy másik életbe elkísér.

2009.ápr.16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése